|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2024-04-14 05:21:34, vasárnap
|
| |
| |
Baranyi Ferenc
Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztulok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már. Ez a szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-20 06:12:58, szerda
|
| |
| |
Gyermekeim, ha már nem leszek,
fekete földbe engem ne temessetek!
Hamvaimat szórjátok majd szét,
ott ahol, lelketek békében él.
Ha lehunyom két szemem,
ott leszek, majd jó helyen.
Hamvamból nyíló virág leszek,
nyíljon rám majd szép szemetek!
Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már,
hisz köztünk sosem lesz távolság.
Ha szerettetek fogadjatok szót,
ez a könnycsepp legyen az utolsó!
Gyermekeim, ha már nem leszek,
rám mosolyogva emlékezzetek.
Könnyet értem ne ejtsetek,
a lelkem mindig itt lesz veletek.
Utolsó utamon csak egyet kérek,
legyen köztetek mindig béke!
Az élet nélkülem megy majd tovább,
nekem már az út másik oldalán.
Szívetekben élek majd tovább,
ott nem fog fájni a magány.
De amíg lélegzem,
amíg még lát két szemem,
addig öleljetek s kacagjatok velem!
Jolie Taylor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-19 06:06:03, kedd
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Örökbe fogadtam őt, mert nagyon megsajnáltam,
olyan nagyon elesett volt és olyan gazdátlan!
Látszott rajta, hogy a szíve szeretetre éhes,
jobbá tenni a napjait, vajon, lehetséges?
Megszakadt a szívem érte, szeme könnytől párás,
ezt teszi az emberrel, a magányossá válás!
Ugattam hát, és az úton mentem csak utána,
jó lenne, ha észre venne és gazdámmá válna!
Tudod, nekem épp elég hely akad a szívemben,
odabújtam hozzá, s szívét átmelegítettem.
Simogatott kedves keze, barátjává váltam,
jó neki, hogy észrevettem, mert pont arra jártam!
Örülök, hogy ő is látott, s rám figyelmet szentelt,
így ma örökbe fogadtam - jószívvel - egy embert!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-18 22:51:10, hétfő
|
| |
| |
Heves esőcseppek verték a kis ablakot,
De bent az öreg házban már senki sem lakott.
A bútorokon por lapul, és csend lett már az úr,
A kis szobára sötétség, és némaság borul.
Az asztalon egy lámpa áll, és egyre arra vár,
Hogy a kopott ajtón újra kattanjon a zár.
Hogy belépjen a szobába egy őszes vén apó,
És nyomában egy hajlott hátú kendős vén anyó.
A kemencében ott van még egy rőzse köteg,
Oda szokott begyújtani a két kisöreg,
Csak ültek csendben szótlanul, a kezük összeért,
Mind a kettő a másiknak hálás volt ezért.
Ám egy napon nem jött haza, csak vén apó,
A szeme könnytől csillogott. s az arca oly fakó,
A csizmáján még érződött a sáros föld szaga,
És tudta, hogy az anyó többé nem jöhet haza.
Még utoljára lámpát gyújtott, és rendet rakott,
Ráncos kezén a petróleum mély szagot hagyott.
De nem bánta, hisz nincs ki mondja-mosson mán kezet,
mert vacsorálni ilyen kézzel tuggya nem lehet.-
Még vissza nézett az ajtóból, minden rendbe már,
A néma csendben fáradt hangon csikordult a zár.
Gyere Bodri- szólt az ebnek, ki a fűben feküdt.
A kertben tarka szép virágok nyíltak mindenütt.
Letérdelt az öreg, és egy nagy csokrot szedett,
Majd felállt, és nem bánta, hogy a szeme könnyezett.
Az apó lába fáradtan, és oly lassan haladt,
Már várta egy kis sírhalom a diófa alatt,
Rátette a virágot, és melléje feküdt
Csak a sötétség és némaság honolt mindenütt.
És kitárult egy ajtó, mely a túlvilágra nyit
S az öreg kutya fájdalmasan sokáig vonyít.
Tigram versek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-17 11:15:42, vasárnap
|
| |
| |
S ha majd a könnyeid
letörlöd, és úgy döntesz,
hogy elindulsz a nappal,
s ha már nem nézel vissza
a csaholó kutyákra,
és nem számít, ha
senki sem magasztal,
ha nem teszel meg
mindenáron bármit,
ha fontosabb, hogy
"légy jó mindhalálig",
akkor minden egy
csapásra könnyebb.
Kékebb az ég, és
minden olyan könnyed.
Nem kell megfelelni,
nem kell tisztelegni,
nem kell sehol, soha
másmilyennek lenni.
Csak ez számít.
Minden más csak talmi.
Emberként kell élni és
meghalni.
(Tihanyi Tóth Kinga)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-17 15:22:47, kedd
|
| |
| |
Csaba Ferenc
Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,
benne temetni múltat, s belőle halottat,
ha a kapuban már nem vár senki,
nem lesz hova hazamenni.
Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,
és nem lesz több édes szülői csók,
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek
hazatérni hova menjek?
A lezárult sors csak porhüvelynyi
nem vagyunk több, csupán ennyi.
A felmenők nem voltak hősök,
csak Isten előtt meghajló ősök,
én sem vagyok több, csak ennyit érek,
de meghalni közétek majd hazatérek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-03 16:28:41, vasárnap
|
| |
| |
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
kék füttyre mindig
kvart lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-07 08:58:47, vasárnap
|
| |
| |
Emily Bronte
.
Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.
.
Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?
.
Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi, holt levélre.
.
Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el!
Menj hát tovább! Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-30 05:19:55, vasárnap
|
| |
| |
Majzik Ilona:
Égre kiáltom a háború bűnét,
kössenek békét a fegyverek!
Elég volt, Uram, a szenvedésből
védd meg, mit adtál, az életet!
Gyűlölet, harag uralja mára az
általad teremtett földgolyót,
Istennek hiszi magát az ember,
játszva dühödten a Mindenhatót.
Égre könyörgöm, Uram, a békét,
védd meg ellenünk az életet!
Szárítsd fel, Uram, az anyák könnyét,
ne hagyd árván a sok gyermeket!
Bocsásd meg, Uram, amit vétettünk
bősz balgaságunkban ellened!
Mentsd meg Földünket a pusztulástól,
Te vagy ki mindezt megteheted!
Debrecen 2024. 04. 07.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
75 db bejegyzés |
| e év: |
582 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2566
- e Hét: 24856
- e Hónap: 47123
- e Év: 179677
|
|
|
Offline
